Miért élek én, s meghalni miért fogok?
Miért nevetek, és miért sírok?
Küldök egy S.O.S.-t,
itt áll egy földlakó,
ki sosem járt a földön lent,
repülne inkább madárként odafent.
mert fáj a lelke s az élete gyötrelem.
Bárcsak fordítva látnám a világot,
szépnek mint valaha,
repülnék madárként odafenn.
Valóság ez, vagy a mesék földje,
vágyok egy másik létre.
Érzek valamit, ami vonz, húz mindig odafentre.
Az élet egy nagy lutri,
s én nem a jó számot húztam,
nem érzem jól magam.
Nem akarok gépesen élni,
menni, dolgozni, aludni.
Miért élek én, s meghalni miért fogok?
Miért nevetek és miért sírok?
A hullámok vonzanak,
egy másik lét elragad.
A földön sosem jártam odalenn,
repülnék inkább madárként odafent,
mert fáj a lelkem, s az életem gyötrelem.
Bárcsak fordítva látnám a világot,
repülnék madárként odafent,
Aludj gyermek, csendesen.
(M.M.)