1. Felszálltam, vagy fellöktek,
De most már menni kell.
Azt mondták, a pálya szabad,
Csak éppen a sín fogy el.
2. Minden perc, mit átrobogunk,
Én és a sors-vonat,
Hány alagút, vagy fénykoszorú,
De minden csak múlt marad.
R. Néha nekifut és elragad,
De értem zakatol a sors-vonat.
Benne keresem az álmokat,
Utazom az életen át.
3. A sors vonatán úgy utazom,
Hogy a kalauz is én vagyok.
Úgy dübörög, úgy csikorog,
Ahogyan a szív dobog.
4. Egy fele megy, drága a jegy,
Csak egy utazásra szól,
Szárnyakat ad, az égbe ragad,
Ha fogynak a sorompók.
R.
5. Húz engem, vagy én vezetem,
Hajtja a tér tüze.
Dőlt hidakon, tört hiteken,
Jéghideg réveken.
6. A poggyászomban az évek súlya:
Eljátszott szerepek,
Vágyak, arcok, lázak, csókok
Őrlik a nagy kerekek.
R.