Bocsáss meg azokért a dolgokért,
Miket sosem mondtam neked.
Bocsásd meg, hogy nem tudtam
A helyes szavakat kimondani, hogy bebizonyítsam,
Hogy én örökké
Neked és nekem szentelem önmagam,
És ha nem érzed, hogy szeretlek,
Akkor sajnálom, hogy nem adtam neked eleget.
De én nem sajnálom tőled szerelmemet,
Nem sajnálom érintésemet,
Azt, ahogy kezeidet
Megremegtettem, és szívem felpörgött.
Újra megtenném mindezt,
Egyetlen dolgot sem vennék vissza,
Mert veled éltem
Ezernyi életet egybe sűrítve.
És én sosem tudnám,
Én sosem tudnám
Sajnálni ezt a szerelmet./sajnálni, hogy szeretlek/
Nos, lehet, hogy volt idő,
Mikor cserben hagytalak.
Visszatekintve azokra a pillanatokra
Tudom, hogy meg kellett találnom
Legjobb részemet miattad,
És most megígérem,
És ha nem látod szemeimben,
Akkor én
Sajnálom egész eddigi életemet.
De én nem sajnálom tőled szerelmemet,
Nem sajnálom érintésemet,
Azt, ahogy kezeidet
Megremegtettem, és szívem felpörgött.
Újra megtenném mindezt,
Egyetlen dolgot sem vennék vissza, nem,
Mert veled éltem
Ezernyi életet egybe sűrítve.
És én sosem tudnám,
Én sosem tudnám
Sajnálni ezt a szerelmet.
És mindannyian hibázunk,
Nem számít, milyen keményen is próbálkozunk,
De a szív csak megszakadni képes,
Mikor mindenütt csak a sajnálat van.
Ó, mikor mindenütt csak a sajnálat van...
Nem sajnálom...
Szerelmem,
Érintésem.
Újra megtenném mindezt,
Egyetlen dolgot sem vennék vissza-
Mert veled éltem
Ezernyi életet egybe sűrítve.
De én sosem tudnám,
Sosem tudnám,
Sosem tudnám,
Sosem tudnám
Sajnálni, hogy szeretlek.