Úgy érezni, hogy mindig ott maradsz, ahonnan elindultál
És becsukni az ajtót, hogy a világot a szobán kívül hagyhasd
Belegondolni, hogy te vagy az ok, amiért élek
Szerelem ez, vagy nem az?
Keresni az egyensúlyt, ami minden alkalommal eltűnik, amikor beszélünk
És úgy tenni, mintha boldogok lennénk az élettel, ami nem olyan, mint amilyet akartunk
És aztán hagyni, hogy a nosztalgia magától elmúljon
És megfogni a kezed és újra azt mondani neked...
Csak szavak
Csak szavak
Csak szavak, a mi szavaink
Csak szavak
Remélni, hogy hamar eljön a holnap
és szertefoszlat minden gondolatot
Hagyni, hogy az idő múlása
Mindent egy kicsit világosabbá tegyen
Mert a mi életünk végül is
Semmi más, mint
Egy örök pillanat, egy pillanat
Köztem és közted
Csak szavak
Csak szavak, a mi szavaink
Csak szavak
Csak szavak, szavak, szavak, szavak...
És most úgy gondolom, hogy az idő, amit veled eltöltöttem
Örökre megváltoztatott minden részemet
Mindentől fáradt vagy és én nem tudom mit mondjak
Nem találunk okot már a veszekedésre sem
Túlságosan távol vagyunk, távol egymástól
De érzem, hogy a félelmeid egy kicsit az enyémek is
Szorosan szeretnélek ölelni és azt mondani neked, hogy nincs semmi
Már csak ismételgetni tudom neked...
Csak szavak.
Csak szavak, a mi szavaink
Csak szavak. a mi szavaink
Csak szavak
Csak szavak, szavak, szavak, szavak
Csak szavak...