Messze, hol emelkedik a Ködhegység,
Minket vezess a magasok felett!
Mi régen volt, újra látjuk majd:
Királyságunk messzi fényét,
A Végzet Hegyét a hold alatt,
Kimondatlan szavak; Ott leszünk hamar,
Dal visszhangzik az otthonért,
S mind ki ránk lel, ismeri azt.
Van nép, kit nem feledünk,
Van, kinek meg nem bocsájtunk,
Meghátrálni soha nem láttak,
Harcolunk, míg csak élünk majd,
A rejtett ajtót kutatja szem,
A Magányos Hegyhez vitt.
Kitörő viharban lovaglunk,
Míg meglesz feledett aranyunk.
A Ködhegység hűse alatt heverünk,
Mélyálomban, arany álmokkal.
Ébrednünk kell, élni életünk,
Fáklyalángot tartva a sötétben.
Nagyon rég óta, mikor lámpások égtek,
A mai napig is szívünk érte ég,
Ismeretlen végzete az Arken kő:
Mit elloptak, vissza kell kerüljön,
Legyünk éberek, indulni el,
Hogy szív és lélek dalát megleljük,
Van nép, kit nem feledünk,
Van, kinek nem bocsájtunk,
Nem látjuk a végét még,
S harcolunk, amíg csak élünk.
A rejtett ajtót kutatja szem,
A Magányos Hegyhez vitt,
A kitörő viharban haladunk,
Míg meglesz feledett aranyunk.
Messze túl, a Ködhegység hidegén.
http://dalszoveg-forditas-lyricsvideo.hu/