Timea szívem Timea, most érik a szilva,
Teritve az alja felszedjük hajnalra.
Bárcsak ez a hajnal sokáig tartana,
Hogy a szerelemnek vége ne szakadna.
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért mem termettél volt minden falevélen.
Azért jöttem ide karikázni,
Na a babám itt találna lenni,
Keze lába ki talána törni,
Nékem köllne arrol számot adni.
Mit ér annak a legénynek élete,
Kinek mindig nadrágzsebben a keze,
Nem meri a lányokat megölelni,
Mert azt hiszi hogy a fene megeszi.
Piros alma bele-esett a sarba,
Bele-esett a saros pocsolyaba,
Piros almat kiveszem es megmosom,
A babamat szazsor is megcsokolom,
Piros almat kiveszem es megmosom,
A babamat szazsor is megcsokolom.