Valahol a szivárvány felett
Magasan vezet az út,
És az álmok, amiket álmodtál
Egyszer egy altatódalban.
Valahol a szivárvány felett
Kékmadarak repülnek,
És az álmok, amiket álmodtál,
Az álmok valóra válnak.
Egy napon kívánni fogok egy csillagtól,
És felébredek ott, hol a felhők már
Messze mögöttem lesznek,
Hol a bajok elolvadnak, akár a citrom cseppje,
Messze fenn a kémények felett,
Ott fogsz megtalálni engem.
Valahol a szivárvány felett
Kékmadarak repülnek,
És az álmok, amiket mertél...
Oh, miért, én miért nem merem?
Nos, látom
A fák zöldjét és a rózsák vörösét is,
Nézni fogom őket, ahogy nekem és neked virítanak,
És azt gondolom magamban,
Milyen csodás egy világ ez.
Nos, látom
Az egek kékjét és a felhők fehérségét,
És a nap ragyogását, de szeretem a sötétet is,
És azt gondolom magamban,
Milyen csodás egy világ ez.
A szivárvány színei oly csodásak az égbolton,
És az arra járó emberek arcain is.
Látok barátokat kezet rázni, és azt mondani: nagyon örvendek,
De igazából azt mondják én... Szeretlek.
Hallom a kisbabák sírását, és látom őket felnőni,
Sokkal többet megtanulni, mint amennyit valójában tudnak
És azt gondolom magamban,
Milyen csodás egy világ ez.
Egy napon kívánni fogok egy csillagtól,
És felébredek ott, hol a felhők már
Messze mögöttem lesznek,
Hol a bajok elolvadnak, akár a citrom cseppje,
Messze fenn a kémények felett,
Ott fogsz megtalálni engem.
Valahol a szivárvány felett
Kékmadarak repülnek,
És az álmok, amiket te mertél,
Oh, miért, én miért nem merem?