Sometimes When We Touch [Hungarian translation]

Azt kérdezed, szeretlek-e, és én megfulladok a válaszban,

Inkább bántalak az őszinteséggel, minthogy félrevezesselek egy hazugsággal,

És ki vagyok én, hogy ítélkezzek feletted azért, amit mondasz vagy teszel?

Csak most kezdem el látni az igazi énedet.

És néha, mikor megérintjük egymást, túl sok az őszinteség,

És én lehunyom szemeimet és elrejtem /az őszinteséget/.

Halálomig ölelni akarlak, míg mindketten meg nem törünk és sírunk,

Ölelni akarlak, míg meg nem enyhül bennem a félelem.

A románc és minden stratégiája hagyja, hogy megküzdjek büszkeségemmel,

De a bizonytalanságot túléli bizonyos gyöngédség.

Csak egy újabb író vagyok, megrekedve saját igazságomban,

A hezitálás ára a harc, még mindig meg vagyok rekedve saját fiatalságomban.

És néha, mikor megérintjük egymást, túl sok az őszinteség,

És én lehunyom szemeimet és elrejtem.

Halálomig ölelni akarlak, míg mindketten meg nem törünk és sírunk,

Ölelni akarlak, míg meg nem enyhül bennem a félelem.

Néha szeretnélek megtörni és térdre kényszeríteni.

Néha szeretnék áttörni ezen az egészen, és a végtelenségig ölelni téged.

Néha megértelek téged, és tudom, milyen keményen próbáltad,

És figyelem, ahogy a szerelem irányít téged, és figyelem, ahogy elhagy téged.

Néha azt hiszem vándorok vagyunk, egy barátot keresünk,

Egy bátyát vagy egy nővért, de aztán újra fellángol a szenvedély.

És néha, mikor megérintjük egymást, túl sok az őszinteség,

És én lehunyom szemeimet és elrejtem.

Halálomig ölelni akarlak, míg mindketten meg nem törünk és sírunk,

Ölelni akarlak, míg meg nem enyhül bennem a félelem.