Egyre csak süllyedek, és attól tartok, most nincs, ki megmentsen
Ha ez nem, akkor semmi sem őrjít meg igazán
Szükségem van valakire aki gyógyít
Valakire aki ismer
Valakire akié én vagyok
Valakire akit ölelek
Könnyű mondani,
de soha nem ugyanaz
Azt hiszem egy kicsit szerettem, ahogy a elkábítod a fájdalmaim
most a nap vérzik
az éjszakába
És te nem vagy itt
Hogy átsegíts ezen
Lebontottam a falaim
És te a szőnyeg alá seperted őket
Kezdtem hozzászokni, hogy az vagyok, akit szeretsz
Egyre süllyedek és most félek hogy nincs akihez forduljak
Ha ez nem, akkor semmi nem fog rávenni hogy szeressek nélküled aludni
Most szükségem valakire aki ismer
Valakire aki meggyógyít
Valakire akié én vagyok
Csak, hogy tudjam milyen érzés
Könnyű mondani, de soha nem ugyanaz
Szerintem egy kicsit szerettem ahogy segítettél menekülni
most a nap vérzik
az éjszakába
És te nem vagy itt
Hogy átsegíts ezen
Lebontottam a falaim
És te a szőnyeg alá seperted őket
Kezdtem hozzászokni, hogy az vagyok, akit szeretsz
És hajlamos lettem becsukni a szemem ha néha fáj
Beleesek a karjaidba
Biztonságban leszek a hangodban, amíg vissza nem térek
Mert most a nap az éjszaka
felé vérzik
És te nem vagy itt
Hogy átsegíts ezen
Lebontottam a falaim
És te a szőnyeg alá seperted őket
Kezdtem hozzászokni, hogy az vagyok, akit szeretsz
De most a nap vérzik
az éjszakába
És te nem vagy itt
Hogy átsegíts ezen
Lebontottam a falaim
És te a szőnyeg alá seperted őket
Kezdtem hozzászokni, hogy az vagyok, akit szeretsz
Lebontottam a falaim
És te a szőnyeg alá seperted őket
Kezdtem hozzászokni, hogy az vagyok, akit szeretsz