[Verse 1]
Elmerülök, és félek, hogy ezúttal senki sem ment meg,
ez a "Mindent vagy semmit" teljesen megőrít.
Szükségem van valakire, aki meggyógyít, aki ismer,
aki az enyém lehet, aki a karjaiban tart.
Könnyű mondani, de már sosem lesz ugyanolyan.
Azt hiszem, igazából szerettem ahogyan elnyomtad a fájdalmamat.
[Chorus]
Most a nappal alkonnyá változik,
s te nem vagy itt, hogy átsegíts mindezen.
Letettem a pajzsomat és te kirántottad a talajt a lábaim alól.
Igazából hozzászoktam ahhoz, hogy már csak valaki vagyok, akit szerettél.
[Verse 2]
Elmerülök, és félek, hogy ezúttal nincs kihez fordulni,
emiatt a "Mindent vagy semmit" szerelmi játszma miatt egyedül alszom.
Szükségem van valakire aki ismer, aki meggyógyít,
aki az enyém lehet, hogy tudjam milyen érzés.
Könnyű mondani, de már sosem lesz ugyanolyan.
Azt hiszem, igazából szerettem ahogyan segítettél megmenülni.
[Chorus]
Most a nappal alkonnyá változik,
s te nem vagy itt, hogy átsegíts mindezen.
Letettem a pajzsomat és te kirántottad a talajt a lábaim alól.
Igazából hozzászoktam ahhoz, hogy már csak valaki vagyok, akit szerettél.
[Bridge]
És hajlamos vagyok behunyni a szemem, amikor igazán fáj,
a karjaidba zuhanok,
s a hangod biztonságot nyújt, amíg vissza nem térek.
[Chorus]
Most a nappal alkonnyá változik,
s te nem vagy itt, hogy átsegíts mindezen.
Letettem a pajzsomat és te kirántottad a talajt a lábaim alól.
Igazából hozzászoktam ahhoz, hogy már csak valaki vagyok, akit szerettél.
De most a nappal alkonnyá változik,
s te nem vagy itt, hogy átsegíts mindezen.
Letettem a pajzsomat és te kirántottad a talajt a lábaim alól.
Igazából hozzászoktam ahhoz, hogy már csak valaki vagyok, akit szerettél.
Letettem a pajzsomat és te kirántottad a talajt a lábaim alól.
Igazából hozzászoktam ahhoz, hogy már csak valaki vagyok, akit szerettél.