Ki tudlak húzni az óceánból
Ki tudlak rántani a tűzből
És mikor az árnyékban állsz
Meg tudom nyitni az eget
És tidé lenne az odaadásom
Az idők végezetéig
És sosem felejtenének el
Velem az oldaladon
És nem kell ez az élet
Nekem csak...
Nem maradt semm, amiért élhetnék
És semmi okom, hogy meghaljak
De mikor a bitófa alatt állok
Az eget bámulom majd
Mert nem számít, merre visznek
Túlélem a halált
És sosem felejtenek el
Veled az oldalamon
És nem kell ez az élet
Nekem csak kell
Valaki, akiért meghalhatok
Valaki, akiért sírhatok
Mikor magányos vagyok
Mikor a tűzben állok
A szemébe fogok nézni
És hagyom az ördögnek, hogy megtudja
Elég bátor vagyok, hogy meghaljak
És nincs olyan pokol, amit mutatni tud
Mely mélyebb a büszkeségemnél
Mert sosem felejtenek el
Örökké harcolni fogok
És nem kell ez az élet
Nekem csak kell
Valaki, akiért meghalhatok
Valaki, akiért sírhatok
Mikor magányos vagyok
És nem kell ez az élet
Nekem csak kell
Valaki, akiért meghalhatok
Valaki, akiért sírhatok
Mikor magányos vagyok
Ne menj engedelmesen a jóságos éjszakába
Kelj fel a haldokló fény ellen