Somebody That I Used to Know [Hungarian translation]

Néha eszembe jut, milyen volt, amikor még együtt voltunk,

hogy egyszer azt mondtad, olyan boldog vagy, majdnem belehalsz.

Te vagy az igazi, bizonygattam magamnak,

melletted mégis magányos maradtam,

s mi szerelem volt, már csak fájdalom, s most mindez feltolult.

A szomorúság könnyen megszokássá válik,

akár a beletörődés a végbe, mindig csak a végbe,

így tehát, mikor kiderült, fog rajtunk az átok,

azt mondtad, azért még lehetnénk barátok,

de bevallom, titkon örültem, hogy vége.

De nem kellett levágnod a kötélről,

úgy csinálsz, mintha meg sem történt volna, mintha nem léteznénk,

és nincs többé szükségem rád,

de úgy bánsz velem, mint egy idegennel, és ez elég nehéz.

Nem kellett lealacsonyodnod, légy erős,

vidd a barátaidat, a lemezeidet, és változtass számot,

bár tökmindegy, az sem érdekel,

már nem vagy más, csak egy jelentéktelen, régi ismerős.

Már nem vagy más, csak egy jelentéktelen, régi ismerős.

(KIMBRA): Néha eszembe jut, hány alkalommal vertél át,

de elhitetted velem, hogy minden az én hibám.

Nem akarok így élni többé,

a sorok közt olvasni örökké,

azt mondtad, el tudod engedni,

és nem kaplak rajta egy másik nővel, akit valaha ismertél.

De nem kellett levágnod a kötélről,

úgy csinálsz, mintha meg sem történt volna, mintha nem léteznénk,

és nincs többé szükségem rád,

de úgy bánsz velem, mint egy idegennel, és ez elég nehéz.

Nem kellett lealacsonyodnod, légy erős,

vidd a barátaidat, a lemezeidet, és változtass számot,

bár tökmindegy, az sem érdekel,

már nem vagy más, csak egy jelentéktelen, régi ismerős.