Hagyom
Hogy a gitárom mondja el rólam mindazt,
Amit nem tudok elmondani
Vagy talán azt kéne remélnem,
Hogy az óra kínzása
Befejezi a végzetem megtervezését
Annyira fájnak a mosolyok
Hatalmas erőfeszítést igényel levegőt venni
Olyan, mintha a hiányod megbetegítene
Továbbra is körbevesz az árnyékod
És errefelé vándorol
Minden általunk kimondott szó
És a csókok, amelyeket egymásnak adtunk
Mint mindig, ma is
Gondolok rád
Tudnod kell,
Hogy vannak az ajkaidnak darabkái, melyek véletlenül
Itt maradtak szétszórva
És hogy nap, mint nap belebotlok véletlenül
Egy újabb régi emlékbe
És egy újabb szürke történetbe
Ha nem lehetek veled
Akkor nem akarok nélküled létezni
Minden alkalommal egyre nehezebb boldognak lennem