Solitaire [Hungarian translation]

Egy komor decemberi reggelen

Egy pohár "feledtem a nevét"

Nem tudom borrá változtatni a vizet

Nem fogok visszatérni

És a percek órákká dagadnak

Csak járnak körbe a lapok, mind egyre megy

És csak várakozom a pillanatra

Hogy beszélhessek veled...

Kérlek, ragyogd be az éjjelt, kedvesem

Öleljt át

Itt az idő

Minden fény tiltott

A lelkem szabad

És áldott, hogy láthat

Olykor, mikor nem vagyok önmagam

És olykor, mikor ott vagyok

Akkor lelkünk egyesül és társul a pasziánszban

Olykor, mikor szeretetem ereje tűnőben

Akkor hallom neved

Most a sápadt napfény elvakít

Eljött, hogy józanságom visszahozza

És én ki nem állhatom a várakozást

Hogy újraélhessem az eksztázist

Kérlek, ragyogd be az éjjelt, kedvesem

Öleljt át

Itt az idő

Minden fény tiltott

A lelkem szabad

És áldott, hogy láthat

Olykor, mikor nem vagyok önmagam

És olykor, mikor ott vagyok

Akkor lelkünk egyesül és társul a pasziánszban

Olykor, mikor szeretetem ereje tűnőben

Akkor hallom neved

Nem fogok elszenvedni egy újabb napot

Szerelmem, sötétségem

A napfény feltárja éhező lelkem

És feltép sebeim, mit mindenki láthat

Olykor, mikor nem vagyok önmagam

És olykor, mikor ott vagyok

Akkor lelkünk egyesül és társul a pasziánszban

Olykor, mikor szeretetem ereje tűnőben

Akkor hallom neved

Olykor, mikor nem vagyok önmagam

És olykor, mikor ott vagyok

Akkor lelkünk egyesül és társul a pasziánszban

Olykor, mikor szeretetem ereje tűnőben

Akkor hallom neved

Hallani akarom a neved

Hallani a neved...