Megteszem ezt, hogy elfelejtselek,de most még nem
Még csak a telefonomból töröltelek ki
Amikor nehéz téged figyelmen kívül hagyni, csak én tudtam
A pokolban vagyok és te egy angyal vagy a kaputelefonban
Miközben megérkezett a szeptember a házamba
Nem sikerült találnom semmi többet, mint amit te tennél a helyemben
Rutinnak hívtuk ezt a monotóniát
Ez az élet mindig, ami most nosztalgia
Analizálni a gondolataidat
Ez a legkönnyebb dolog
Nyitott könyvek voltak a vágyaid
És én összetéptem az összes lapot
Ha elsuhan egy arc, nem az enyém,
nem menekülök többé a hidegtől
A legjobb megoldás a távozás lehet
Ellenben maradok itt a pokolban, és emlékeztetem magam hogy..
Voltunk,vagyok, az igazság az, hogy nekem te vagy az egyetlen
Gyere ide hozzám, megígérem ez az utolsó alkalom
Egyedül vagyok, magamtól és a zenétől hozva
Gyere ide hozzám,és holnaptól ne hívj többé.
Eleinte azt gondoltam normális lehet, ha a dolgokat átgondolás nélkül tesszük
Végigszeretkezett éjszakák, csókok nélkül
Azt kiáltottam utállak, a következő pillanatban már mosolyogtam
De ha kioltja magát a tűz, nézz a belsőmbe, és ess bele az ürességbe
Egy tenger megtelik a könnyeiddel, ez egy tengerrengés
De én túl fáradt vagyok ahhoz, hogy veled ússzak
És miközben minden nap egyre jobban fuldoklom, nem hallgatlak téged
És te be vagy zárva egy kalitkába, pedig kívül sokkal több minden van
Elesni aztán újra felállni, sírni aztán mosolyogni
Te szenvedésnek hívtad, én életnek
a bizalmatlanok és viperák között nehéz dönteni
Nem tudtad hogy ölj vagy halj a szerelemért
Mondanunk kellett két dolgot, mert az emberek
Magányosabbak, és van aki ezt kevésbé a határok között szeretné
Az eget választottuk, és mindig kicsit jobban megközelítjük
De most félek ha lenézek, mert megszédülök
Ezért hogy...
Voltunk,vagyok, az igazság az hogy nekem te vagy az egyetlen
Gyere ide hozzám, megígérem ez az utolsó alkalom
Egyedül vagyok, magamtól és a zenétől hozva
Gyere ide hozzám,és holnaptól ne hívj többé.