Füst szállt fel lassan, ahogy leszállni kezdett az alkony,
Messzi határvillongás tüzei égtek a láthatáron,
S én tizenhét évesen kinyargaltam, hogy elérjem az első csapatom
Sok évvel ezelőtt.
És egy tanyaházra találtam, ahol egy asszony szívesen látott,
Ételt és bort adott nekem, s a szél ellen menedéket nyújtott.
Hogy szolgáljam királyom, s elérjem ezredem, feltartott
Sok évvel ezelőtt.
Azt mondta:
Katona, mielőtt a harcba elengedlek
Ó katonám, ma éjjel fiúból férfivá teszlek.
A gondjaiba vett
A parázsló tűz mellett,
Azon a vad és ködös éjszakán ő az asszonyom volt.
És mikor felkeltem reggel, elmentem, mielőtt felébredt volna,
Elvágtattam onnan, őt egy szó nélkül elhagyva.
Az egyetlen, amit hallottam a távoli gyalogság hangja
Volt azon a reggelen.
És azon a napon tíz évet öregedtem és ezer halált haltam,
Megismertem a fagyos acél tapintását és a rettegés érzését a mellkasomban.
De a lecke, amire emlékezni fogok, míg csak nem fekszem végső nyugalomban
Folyton visszatér.
Katona, mielőtt a harcba elengedlek
Ó katonám, ma éjjel fiúból férfivá teszlek.
A gondjaiba vett
A parázsló tűz mellett,
Azon a vad és ködös éjszakán ő az asszonyom volt.
És mikor a háború kockáját vetvén kijött a győzelem,
Az én részeg ifjú cimboráim mentek, hogy a mulatság meglegyen.
S nem volt egy ház sem, ami nem égett, ahol nem tomboltak kegyetlen
Azon az estén.
Így elvágtattam arra a helyre újra, keményen, ahogy csak lovagolni tudtam,
De a magányos hegyoldal menti ösvény volt az, ahol rátaláltam.
Az én bátor bajtársaim keze között szenvedett ő, s feküdt holtan
Sok évvel ezelőtt.
Katona, mielőtt a harcba elengedlek
Ó katonám, ma éjjel fiúból férfivá teszlek.
A gondjaiba vett
A parázsló tűz mellett,
Azon a vad és ködös éjszakán ő az asszonyom volt.