Gyakran meséltem neked történeteket
Az útról
Éltem, egy vándor életét
a napra várva
Mikor kézbe vehetem a kezed
És daloljam neked az énekeket
Akkor talán kimondanád,
Gyere, rejtőzz el velem, szeress engem,
És én biztosan maradnék
De úgy érzem, egyre öregebb vagyok
És a dal, amit énekelek
Visszhangzik a messzeségben
Úgy hangzik
Ahogyan egy szélmalom jár körbe
Azt hiszem, én még mindig
Egy szerencselovag vagyok
Hosszú ideig vándor voltam
Valami újat kerestem
A régi időkben
Amikor a fázós éjszakákon
Nélküled vándoroltam
De azokban a napokban, azt hittem, a szemeim
Láttak még, a közelben állni
Mégis a vakság zavarba ejt
Azt mutatja, hogy nem vagy itt
Most úgy érzem, egyre öregebb vagyok
És a dal, amit énekelek
Visszhangzik a messzeségben
Úgy hangzik
Ahogyan a szélmalom jár körbe
Azt hiszem, én még mindig
Egy szerencselovag vagyok
Hallom a hangot
Ahogy a szélmalom jár körbe
Azt hiszem, én még mindig
Egy szerencselovag vagyok