Tudom, hogy neked nem szükséges, hogy beszéljünk a szerelemről, tudom.
De én nem bírom tovább, ezért elmondom neked,
Hogy illünk egymáshoz,
Hogy már álmodtam erről, és már tudom kivel.
Ha szeretnél velem beszélni, majd megkérlek:
Mondd, hogy egyedül vagy és senki sem néz rád úgy, ahogyan én.
Mondd, hogy az idő megáll, hogyha velem vagy.
Én pedig esküszöm, hogyha velem leszel
Mindig csókkal ébresztelek majd.
Ha szeretni fogsz, én is szeretni foglak
Téged.
Téged.
Amikor látlak,
Minden eltűnik és megszűnök létezni.
Mintha elvesznék az időben.
Csak neked köszönhetem, hogy újra megtaláltam
A hangot, amellyel énekelhetek. Tudom jól,
De még egyszer megkérlek:
Mondd, hogy egyedül vagy és senki sem néz rád úgy, ahogyan én.
Mondd, hogy az idő megáll, hogyha velem vagy.
Én pedig esküszöm, hogyha velem leszel
Mindig csókkal ébresztelek majd.
Ha szeretni fogsz, én is szeretni foglak
Téged.
Téged.
Mint amikor az éjszakából nappal lesz,
Úgy szerettem beléd, pedig sosem tudtam mi az a szerelem.
Csak veled éreztem ezt.
Egész életemben okokat kerestem a boldogságra.
Ma már mindenem megvan, ami boldoggá tesz és ezt neked köszönhetem.
Mindent neked köszönhetek,
Mindent neked köszönhetek,
Mindent neked köszönhetek.
Mondd, hogy egyedül vagy és senki sem néz rád úgy, ahogyan én.
Mondd, hogy az idő megáll, hogyha velem vagy.
Én pedig esküszöm, hogyha velem leszel
Mindig csókkal ébresztelek majd.
Ha szerelmes leszel, én is szerelmes leszek.
Mondd, hogy egyedül vagy és senki sem néz rád úgy, ahogyan én.
(Hogy senki sem néz rád úgy, ahogyan én)
Mondd, hogy az idő megáll, hogyha velem vagy.
Én pedig esküszöm, hogyha velem leszel
(Hogyha velem leszel)
Mindig csókkal ébresztelek majd.
Ha szeretni fogsz, én is szeretni foglak
Téged.
Téged.
Egyedül Téged.
Egyedül Téged.
Egyedül Téged.