Rég, a legelején éreztem én, ez valami más.
Kell, hogy legyen enyém egy jel, a remény, a vihar után.
Hogy őrizzem álmod, s a képzelet szálljon tovább.
Lehet, sohase mondtam még,
hogy veled egy élet is túl kevés.
Lehet, sohase mondtam még,
de veled a lelkem újra él.
Rég a vágy vezet, szállj velem,
nélküled minden percért kár.
Féltelek, hisz mindenem benned él, talán.
Szólj, ha valaki bánt, ha valami fáj,
én rohanok érted mindenen át.
Most jöhet a tűz vagy jöhet a jég,
többé nem állhat semmi közénk!
Míg őrzöm az álmod, a képzelet szálljon tovább.
Lehet, sohase mondtam még,
hogy veled egy élet is túl kevés.
Lehet, sohase mondtam még,
de veled a lelkem újra él.
Hasonlót sem éreztem soha még.
Most szívem mélyén végre olvad a jég.
Lehet, sohase mondtam még,
hogy veled egy élet is túl kevés.
Lehet, sohase mondtam még,
de veled a lelkem újra él.
Lehet, sohase mondtam még,
hogy veled egy élet is túl kevés.
Lehet, sohase mondtam még,
de veled a lelkem újra él.