Sogno d'autunno [Hungarian translation]

A várfalak bekerítik a szabadságomat,

Mennyi idő fog eltelni,

Addig hogy visszatérjek oda hozzád

Ölelni téged, de

A szívem nem tudja,

Hol vagy, mit csinálsz,

És keresem a szemeidet,

A rám vetett pillantásodat,

A szerelem...

A megírt levelek már elvesztek,

És te soha nem fogod elolvasni őket,

A napom el fog utazni ebből a börtönből

És rajtad nyugszik majd le,

Mert ő tudja

Hol vagy, mit csinálsz,

És elviszi majd neked

A szavakat, amik

A szívemben vannak.

Az időm el fog telni ebben a börtönben,

Előbb, mint a szabadság,

Visszatérsz, hogy megtalálj és elkísérj hozzád,

Hogy visszatérjek az életbe,

De itt már nincs több reményem,

Tudod, csak az emléked marad nekem,

Szerelem...

Az időm el fog telni ebben a börtönben,

Hogy visszatérjek az életbe,

De itt már nincs több reményem,

Tudod, csak az emléked marad nekem,

De örökre velem jön a mosolyod