Nos, valaki azt mondta a tegnap nekem,
Hogy amikor eldobod a szerelmed,
Akkor úgy csinálsz, mintha semmi sem számítana,
Úgy nézel ki, mintha éppen mennél valahova.
De én nem tudom rávenni magam,
Nem tudnék én mással élni,
És én csak azt a szerepet tudom játszani,
Amikor ülök és pátyolgatom az összetört szívem.
Olyan magányosan, oly magányosan…
Na, és senki nem kopogott az ajtómon,
Szinte több mint 1000 éve.
Elkészülve, de nincs hova mennem...
Üdvözöllek itt, az egy-férfi show-ban.
Ülj le nyugodtan, mert mindig van üres hely,
Nincs meglepetés, nincs titokzatosság,
A lelkemnek nevezett a színházban,
Mindig én vagyok a főszereplő.
Oly magányosan…
Olyan magányosnak érzem magam.