Minden kicsavart gondolatod szabadon folyik
Az örökké tartó emlékek felé
Mutasd a lelked
Csókold a csillagokat velem
És rettegj a várakozástól
Hogy buta hívások visszavisznek az életbe
Mi mondjuk azoknak, akik szerelmesek
Nem lehet, hiszen túl fiatalok vagytok
De én tudom, hogy lehet, mert
Olyan hosszan voltam
Szerelemben veled
Azt gondoltam
Egy év elmúlik
És nem tudok beszélni róla
Térdepelve
Homályosan megvilágított szobában
A gondolatok szabadon folynak, pusztítani próbálva
Benne vagyok
Nem vagyok hitevesztett
Csak félek attól, hogy elveszek, vagy talán vesztek
A tudatlanság boldogság, dédelgesd ezt
Csinos szomszédságok
Túl sokat tanultál meg elviselni
Hiszed, vagy nem
És harcolsz a könnyekkel
Csinos mosolyokkal és hazugságokkal
Az időkről
Egy év elmúlik
És nem tudok beszélni róla
Az idők helyesek voltak
De nem tudtam beszélni róla
A romantika mondja, jó éjt
Csukd be a szemed, én is becsukom az enyémet
Emlékezz magadra, emlékezz rám
Sebezd az elsőt, az utolsó, közte...
A romantika mondja, jó éjt
Csukd be a szemed, én is becsukom az enyémet
Emlékezz magadra, emlékezz rám
Sebezd az elsőt, az utolsó, közte...
Imádkozom, hogy lássuk
Van valami közte
Akkor és ott az felülmúlja, hogy mind tudunk álmodni
És tudunk róla beszélni
Csak talán, mi talán látjuk majd
Van valami közötte
Akkor és ott az felülmúlja, hogy mind tudunk álmodni
És az összes kicsavarodott gondolat, amit látok
Jézus, közötte
És az összes kicsavarodott gondolat, amit látok
Jézus, közötte