Ó, nem hallhatod, ahogy sírok,
Láthatod, ahogy minden álmom meghal
Onnan, ahol állsz,
Egymagad.
Olyan csöndes itt,
És én annyira fázom.
Ezt a házat többé már
Nem érzem otthonomnak.
Ó, mikor azt mondtad, hogy elmész,
Úgy éreztem, mintha nem kapnék levegőt.
Sajgó testem a földre zuhant,
Aztán felhívtalak otthon.
Azt mondtad, nem vagy egyedül,
Jobban kellett volna tudnom,
De most sokkal jobban fáj.
Te érted el, hogy vérezzen a szívem,
Még mindig magyarázattal tartozol nekem,
Mert nem tudok rájönni, hogy miért...
Miért vagyok egyedül, és miért fázom,
Míg te azzal a nővel vagy az ágyban.