Temesd el titkaid a bőrömbe
Te ártatlanul kerülsz majd ki
Én magamra maradok a bűnökkel.
A levegő körülöttem olyan mint egy ketrec,
És a szerelem csak álca
Ami leplezi a dühöt
Szóval Ha tényleg szeretsz, engedj el
És fuss el, mielőtt rájönnék
A szívem túl sötét, hogy érdekeljen
S nem tudom elpusztítani, ami nincs itt.
Vigyél el a végzetembe
Ha egyedül vagyok, nem tudok gyűlölni.
Nem érdemlem meg hogy az enyém legyél
A mosolyom már rég elveszett
Ha még változhatok, remélem sosem tudom meg.
Még mindig ajkamhoz szorítom a leveleid
És őrzöm őket magamban, mint minden csókod ízét
Nem tudok szembenézni az élettel a fényed nélkül
De mindez darabokra szakadt...
Amikor nem voltál hajlandó küzdeni
Szóval ne fáradj, nem fog érdekelni!
Azt hiszem elég világos voltam:
Nem tudsz eléggé gyűlölni ahhoz, hogy szeress.
Ez elég kellett volna legyen?
Azt kívánom, bárcsak ne lettél volna a barátom
Akkor képes lettem volna fájdalmat okozni a végén.
Soha nem tartottam magam szentnek
Azt már száműztem magamból rég
A halál a reményem, hogy el tudjalak engedni
Törd össze magad a falaimon
Köpd a szánalmad a lelkembe
Sose volt szükséged segítségre
Eladtál, azért hogy magadat mentsd
Nem hallgatok többé a szégyenedre
Elmenekülhetsz de ugyanaz maradsz
Az angyalok hazudnak, hogy rendet tartsanak
A szerelmem már rég elnyerte büntetését
Ha téged még érdekel, nem akarok tudni róla.
Ha téged még érdekel, ne hagyd, hogy megtudjam.