Ott tartod, a kezeidben
És engeded folyni, ezt a kegyetlenséget
A fiatalságét, amint elbuksz megint
Egyedül, kiegyezve az igazsággal
A szemekben
Megmondhatom, mindig veszélyben leszel
Ma megvolt, miért hagynád eluralkodni?
És a karók, magasan emlékeztetnek
Erre a csendes elmére
És a hasadék, az a magányos vágyódás
Ami elüldözi a töviseket
Hogy megfosszon a mennyei szeretettől
Ne hagyd el ezt a mennyi szeretetet elmenni
Ez egy kifogástalan kifogás
A szemekben van
Megmondhatom, mindig veszélyben leszel
Ma megvolt, miért keresed el mindig a kegyelmet?
A szemekben van
Megmondhatom, mindig veszélyben leszel
Hogy csúszik ki a talaj a lábad alól?
És hagyd el, ami üdvözít az éjben
Kígyószemekkel, a legdrágább fajtából
A szemekben van!
Megmondhatom, mindig veszélyben leszel!
Ma megvolt,!
Miért keresed el mindig a kegyelmet?
A szemekben van!
Megmondhatom, mindig veszélyben leszel!