Sok-sok évvel ezelőtt
Mögötte hagyta otthonát.
Nincs búcsúlevél vagy egy jegyzet,
mint egy tolvaj elmenekült az éjszakába.
Szíve tele ostoba büszkeséggel,
ő okozta a halálát sok embernek,
minden próféta őt tagadja,
és most száműzetésében gyászol ő.
Hallja a hívást a bukottak közül.
Bölcsek, akiknek az idő oly könnyen telik,
élj bátran első szülött fiú,
a csatatereken harcol, nem futamodik meg.
Az idő kereke forog
egy fiú férfivá válik.
A szégyen égeti belülröl,
De végre megérti.
Visszavezet hazájába.
Lovagol gyorsan, mint a viharos szél,
A horizonton túl a menedéke,
Mondd, hogy nem a halált találja ott.
A füstölgő romokon kimúló életek.
Felemeli a kezét, az ég fele,
"Ó, Istenem, mennydörgő
Isteni apám,
Megütöttél, azért amit tettem!"