Случайная [Sluchaynaya] [Hungarian translation]

[Versszak 1]

Te nekem oly szomorú leveleket írsz,

Ahol minden oldalt puszta csend kísér.

Egyszerű válaszok, találkozzunk újra,

Én minden szót borítékokba zárok.

Te elmégy, és hátra sem nézel .

Azután én elfutok a piros fény felé.

[Refrén]

Így intenek a felhők, az idegen partokon,

Amikor én téged véletlenül megbántottalak.

Akkor én kettétörtem önnön magamat,

Annyira kétségbeesetten beléd szerettem.

Így intenek a felhők, az idegen partokon,

Én téged véletlenül megbántottalak.

Vártam rád, megtanultam lépésről lépésre,

Hogy én vagyok a te végzeted.

[Versszak 2]

Páratlan számok, durva megjegyzések,

És nincs több értelme, pánikba esni.

Elmegyek csendben, nos, mit tettünk?

Menekülés a szél elől a hideg ágyba.

Nem állok bosszút, és nem sikítok,

Én neked mindig mindent megbocsátok.

[Refrén]

Így intenek a felhők, az idegen partokon,

Amikor én téged véletlenül megbántottalak.

Akkor én kettétörtem önnön magamat,

Annyira kétségbeesetten beléd szerettem.

Így intenek a felhők, az idegen partokon,

Én téged véletlenül megbántottalak.

Vártam rád, megtanultam lépésről lépésre,

Hogy én vagyok a te végzeted.

Végzet ...

Végzet ...

Felhők ...

Nem állok bosszút, és nem sikítok,

Én neked mindig mindent megbocsátok.

Így intenek a felhők, az idegen partokon,

Amikor én téged véletlenül megbántottalak.

Akkor én kettétörtem önnön magamat,

Annyira kétségbeesetten beléd szerettem.

Így intenek a felhők, az idegen partokon,

Én téged véletlenül megbántottalak.

Vártam rád, megtanultam lépésről lépésre,

Hogy én vagyok a te végzeted.