Iskolatáska a kézben, korán reggel elindul
Búcsút int egy szórakozott mosollyal
Nézem, ahogy megy, és megrohamoz a bánat
És olyankor le kell ülnöm egy kicsit
Az érzés, hogy elveszthetem örökké
És igazán sosem jutottam be a világába
Boldog vagyok, ha együtt nevethetünk
Ezzel a vicces kislánnyal
Mindig csak kicsúszik az ujjaim közül
Próbálok belekapaszkodni a percbe
Az az érzés... kicsúszik az ujjaim közül
Láthatom valaha, mi jár a fejében?
Mindig csak azt hiszem, hogy közel járok hozzá
De ő csak nő tovább
Mindig csak kicsúszik az ujjaim közül
Az álom még a szemünkben, ülünk a reggeli mellett
Alig vagyunk ébren, és hagyom, hogy múljon az értékes idő
Aztán, amikor már elment, előjön az a furcsa szomorúság
És bűntudat érzése, amit nem tudok elűzni
Mi történt a nagyszerű kalandokkal?
A helyekkel, amikre közösen terveztünk elmenni?
Nos, pár dolgot megtettünk, de még többet nem
És miért, nem is tudom igazán
Mindig csak kicsúszik az ujjaim közül
Próbálok belekapaszkodni a percbe
Az az érzés... kicsúszik az ujjaim közül
Láthatom valaha, mi jár a fejében?
Mindig csak azt hiszem, hogy közel járok hozzá
De ő csak nő tovább, Mindig csak kicsúszik az ujjaim közül
Néha bárcsak megfagyaszthatnám a pillanatot
És megmenthetném az idő bolondos trükkjeitől
(kicsúszik az ujjaim közül)
Mindig csak kicsúszik az ujjaim közül
Iskolatáska a kézben, korán reggel elindul
Búcsút int egy szórakozott mosollyal