Álmodtam a legszebb nőkről,
Ahogy a parkban a papiros mellett
Viško bort ittam, míg
A marihuánát a papírra tettem
A kései órákban térek haza
S anyám az ajtóban vár
Félrészegen a szarságokban
Leszedem a sarat a cipőkről
Fel se tudtam fogni,
Hogy az álom meghaladja a valóságot
Ha bátram lábra állsz
S a bajban őrré leszel (őrré emelkedsz)
Sétáltam a halk alkonyban
Az ő szőke hajáról álmodtam
Mintha ő lenne minden, amit akartam
De soha se volt az enyém
Az a kép róla a fejemben
Sose láttam az arcát
„Drágának” szólított engem
S a kezem a sajátjával melegítette
Elkergette a dacot a dolgokban
De mégis későn láttam
Elállította lélegzetem
Mindig, mikor mosolygott
Bitang voltam
Most visszafordítanám az időt
Hogy anyám újra éljen
Hogy újra csókoljon az esküvőmön
A napok oly hidegek
De újra melegít a gondolat
Hogy meg fogod hallgatni a dalaim
’Miket neked írtam
Refrén 2x
Néha a dolgok nem a terv szerint mennek
Egyedül ülök a szobában
Nézem a régi képeket
Vér, könnyek s verejték
Mintha nem lennék magam
Mióta innen elmentél
A világom egy nap alatt összeomlott
S én egy helyben maradtam
Mikor elvett téged Isten
Visszafordítanám azt, ami történt*
Csak egy szám van, ami a Mennyből hív*
Mennyire kellesz most
Jobban, mint még soha
Ha csak egy életünk van,
Miért fájnak a napok?
Hisz, mintha nem is lenne
Testvérem, házam, nem lenne kezdet /küszöb/
Az égre nézek
Miért vesz el /Isten/ mindent, ’mi engem szeret
Nem tudok józan /higgadt/ lenni /többé/
De többé nem tudok sírni
Túl mérges vagyok a többi emberre
Hát hadd kergessenek
Mert mindent odaadtam
Semmit se kértem vissza
Mondd, hol vannak
Most, mikor a hajóm süllyed
Álmaim tengerét adtam
A tengerem viharos
A horgonyom nehéz
Az egem komor
A könyvem a hitem
Az Istenem a példaképem
Nem maradhat a szívemben
Hisz félig halott vagyok
Hisz halott vagyok, Hisz
Félig halott vagyok, Hisz félig halott vagyok