Elrejtetttem a kulcsot hogy kinyissam a szerelem szívét
Hogy tartsalak a legédesebb fájdalmam és szenvedéseim közt
Igazságtalan minden a mi vágyunkban és háborúnkban
Feltámadás jó és rossz között
A szívünkben a szerelem édesen beszél hogy kétségbeessünk
És alvajár a reményen túl
Minden elveszett ebben a háborúban
És minden amit tehetünk hogy jajgatunk és sírunk a legszomorúbb dalra
Alvajárva a reményen túl
Kioltom a fényt hogy átöleljen a sötétség
Hogy melletted legyek de ne váljak olyanná mint te kedvesem
Örökre elvesztünk lelkünk viharában
Tükrei vagyunk egymás hibáinak
Feladtam már rég
Hogy vörösre fessem a szerelmet
Kifogytam vérből és reményből
Így többé nem festelek
A poklom a 10.-től kezdődött és lezárult a kör
Hatszáz hatvan és hat
És innentől Lucifer karmai közt kúszok csak egy utolsó csókért