A Nap csendesen alszik,
Volt egyszer egy évszázad,
Mikor az óceánok nyugodtak és vörösek voltak,
S egymás ölelésében pihentek.
Álmaim tartanak életben,
Kívánom, jöjjön az éjszaka,
Az igazság az idő végén vár,
Vétek elveszteni a hitet.
Bárcsak ez az éjszaka
Egy élethosszig tartana.
A sötétség körülölel,
Mint egy sötét tenger partja.
Ó, mennyire szeretném, hogy lemenjen a Nap,
Aludni,
Sírni
Veled.
Szomorúság honol az emberi szívben,
Isten is elfordul tőlem,
Elhajóztam ezer hold előtt,
De sosem tudtam, merre is menjek.
A fény 222 napja
Után eljön a kívánt éjszaka.
Egy pillanat a költői játékban,
Míg nem lesz mit mondani.
Bárcsak ez az éjszaka Egy élethosszig tartana.
A sötétség körülölel,
Mint egy sötét tenger partja.
Ó, mennyire szeretném, hogy lemenjen a Nap,
Aludni,
Sírni
Veled.
Bárcsak ez az éjszaka Egy élethosszig tartana.
A sötétség körülölel,
Mint egy sötét tenger partja.
Ó, mennyire szeretném, hogy lemenjen a Nap,
Aludni,
Sírni
Veled...