Sleeping On The Sidewalk [Hungarian translation]

Én csak egy városi fiú voltam,

Egyetlen játékszerem egy trombita volt,

Mindig ezt fújtam,

Mióta csak megszülettem,

De senki sem vett tudomást erről.

A járdán alszom,

Gurulok lefelé az utcán,

És ha netalán megéhezem,

Akkor se akarok hazamenni.

Aztán a sarkon befordul egy limuzin

Benne egy alak a legnagyobb vigyorral

az arcán, amit valaha láttam.

"Hé öcskös, gyere firkantsd alá ezt a

papírt ott lent, a pontozott vonnalnál!

Szóval mit mondasz? Van kedved

trombitálni?"

"Biztos uram, hogy én vagyok az,

akit keres?"

Elvittek egy szobába, amelyben még

asztal se volt, (stúdió)

Azt mondták, "ebbe (mikrofonba) fújd

a trombitádat!"

Játszottam, ahogy csak tudtam,

Milliók előtt játszottam,

Semmiből se szenvedtem hiányt,

Mindenki csak engem akart hallgatni,

Azt gondoltad volna, hogy tényleg,

boldog vagyok,

Úgy aludhattam, mint egy herceg,

Az utcának még a közelébe se mentem,

Éhezni nem fogok,

Haza pedig biztos, hogy nem megyek,

(kell egy kis szórakozás)

Most pedig azt mondják,

Hogy már kimentem a divatból,

És különben is évi egy millióval

Tartozom annak az alaknak.

Erre én megmondtam nekik, hogy

Az egész díszes társaság elmehet a...

Mostantól már csak ketten maradtunk:

én és az utca.

Újra kedvem szerint játszhatok és

heverészhetek

Visszatértem a régi kerékvágásba

Újra az utcán alszom,

Gurulok lefelé az utcán

Biztos, hogy előbb-utóbb megéhezem,

de most már inkább hazatérek