Dűnéket emel a szél,
S elrejti az emberek lábnyomát.
De az idő emlékszik, s tudja,
A fáraók állata itt él.
Öreg skorpió egy arany ketrecben,
Halhatatlan lelke
Feledésbe merült,
Elnyelte a feledés.
Hónapok óta nem járt erre karaván,
Az évszázadok elszálltak a csillagok alatt,
De ő még mindig emlékszik Róma bukására.
Öreg skorpió, bátor harcos,
Engedd ki kimerült lelked a ketrecből!
Mutasd meg neki az utat a szélviharon át:
Élj szabadon, bátor harcos!
Az öreg harcos magabiztos tudata
Évszázadokon át megőrzött minden
Bolondot és királyt,
Kiket a megállíthatatlan idő áramlása
Már kitörölt az emlékezetből.
Mint zavaró csörgőkígyók,
Eltűntek a szélben.
A Tejút és a néma homok maradnak csak társai,
Míg az évszázadok elszállnak a csillagok alatt.
De ő még mindig emlékszik Róma bukására.
Öreg skorpió, bátor harcos,
Engedd ki kimerült lelked a ketrecből!
Mutasd meg neki az utat a szélviharon át:
Élj szabadon, bátor harcos!
Az évszázadok elszálltak a csillagok alatt,
De ő még mindig emlékszik Róma bukására.
Öreg skorpió, bátor harcos,
Engedd ki kimerült lelked a ketrecből!
Mutasd meg neki az utat a szélviharon át:
Élj szabadon, bátor harcos!
Mutasd meg neki az utat a szélviharon át:
Élj szabadon, bátor harcos!