Oh az Irgalom lányai nem mentek nem tűntek el
Ott vártak rám mikor gondoltam pihenni kell
Megvigasztaltak majd ők ihlették ezt a dalt
Tán Te is látod még ezt a két fiatalt
Te ki el kell hogy hagyjál mindent mit nem te uralsz
A család a kezdet majd lassan a lelked sem az
Voltam már én is ott ahol most tested bolyong
Mikor nem érzel szentként a magány bűnösnek mond
Feküdtek mellettem övék lett egy vallomás
Megkapott a látvány és a halk szuszogás
Ha életed falevél mit sodornak az évszakok
A szeretet az ami megköt és lehorgonyoz
Mikor elmentem, aludtak talán még láthatod
Jaj ne gyújts lámpát, címükre fényt Hold ragyog
Féltékeny sem leszek, ha édes volt az éj
Nem voltunk szeretők így hát ettől ne félj
Nem voltunk szeretők így hát ettől ne félj