[Verse 1]
A nyomorult, mely vérével mások könnyeit bemocskolja.
A nyomorult, mely hagyja, hogy érzéseit a föld nyelje el.
A félelem, mely kötelet csomóz az emberek nyakába.
A félelem, mellyel a legyőzött a Pokolba megy.
[Verse 2]
Fogom a saját kezem, hogy megtudjam, tudok-e érezni.
Elnyomom büszkeségemet, hogy érezhessem, hogy meghalok.
[Pre-Chorus]
Egy pillanatra még egymás mellett.
Míg a nyomok el nem tűnnek a földön.
[Chorus 1]
Ha meghalok, nem akarom, hogy szenvedj.
Még, ha a vágyódás a legszebb érzés is...
Tudom, hogy otthon vagy biztonságban.
De még félek, hogy túl messzire mész.
[Post-Chorus]
Az istenit!, Majdnem sírok, de azért sem fogok sírni, nem fogok sírni!
[Verse 2]
Még száz lövedéket is felfognék,
S azok nem találnák el a szívem.
Ez egyik ott áll, s csodálkozik,
Míg a másik már nincs is (már nem is létezik).
[Pre-Chorus]
Egy pillanatra még egymás mellett.
Míg a nyomok el nem tűnnek a földön.
[Chorus 1]
Ha meghalok, nem akarom, hogy szenvedj.
Még, ha a vágyódás a legszebb érzés is...
Tudom, hogy otthon vagy biztonságban.
De még félek, hogy túl messzire mész.
[Chorus 2]
Egyezzünk meg, hogy közel leszel.
S hogy a jövő gyönyörű lesz számodra.
Nem tudom, hogyan magyarázzam el, ahogy a napok egyre rövidebbek,
Messzire jutottunk, de a célig sohasem jutottunk el.
[Outro]
E szavakat írtam neked,
melyek sosem fognak elpusztulni.