Sinclair* úr átkelt a sós tengeren
Az útja Norvégiába vezetett;
Gudbrand hegyei közt lelte halálát,
Ahol véres hegyormok várták
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
Romsdal partjain kötött ki,
S rögtön ki is kiáltotta magát az ellenségnek;
Őt követte ezernégyszáz ember
Mind gonosz célzattal.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
Meggyaláztak, felégettek mindent, amerre mentek,
Minden törvényt áthágtak,
Hiába kért kegyelmet tőlük az öregember,
Kigúnyolták a síró özvegyet.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
A katonák most a királynál szolgálnak,
Így nekünk kell megvédeni a földünket;
Átkozott legyen minden gyáva
Aki most az életét védené.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
Parasztok Våge-ből, Lesje-ből, s Lom-ból
Éles baltákkal a nyakukban,
Bredebøjgd-ban találkoznak
Mert van egy-két szavuk a skótokhoz.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
A hegy széléhez közel volt egy ösvény
Melyet az emberek Kringennek** hívtak,
A Lågen*** sodrása ott nagy,
Ott fog az ellenség elesni.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
A Kringen holttestekkel volt borítva,
A hollóknak volt mit enniük;
A fiatal vér, mely ki lett ott ontva,
A skót nőknek volt mit gyászolniuk.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -
Egy emlékmű még mindig ott áll,
Mely megfélemlíti a norvégok ellenségeit.
Szégyellje magát minden norvég, ki nem mozdul,
Mikor a szemével megpillantja.
- Fel, hajnal előtt,
Már a hangamezőknél járnak. -