Sin miedo a nada [Hungarian translation]

Majd meghalok, úgy könyörgök

Hogy ne menj el, életem

Majd meghalok, hogy halljam ahogy mondod

A dolgok amiket sosem mondasz ki

Elhallgattatnak engem és te elmész

Fenntartom a reményt

Hogy képes leszek egy nap

Hogy a sebeket ne rejtsem el

Annyira fáj abba belegondolni

Hogy téged szeretni foglak napról napra jobban

Mennyi időt fogunk várni?

Majd meghalok hogy csókoljalak

És hogy erősen átölelj engem

Majd meghalok, hogy élvezzelek

És hogy csókolj meg mikor felébredsz

Kényelmesen a melleden ameddig a nap előbukkan

El fogok veszni az aromádban

El fogok veszni az ajkaid közt

Ahogyan suttogva közelednek egymáshoz

Szavak amik ebből a szegény szívből jönnek

Tűzet fogok érezni bennem legbelül.

Majd meghalok, hogy megismerjelek

Tudom, hogy az amit gondolsz

Megnyitja minden ajtódat

És legyőzi ezeket a viharokat amelyek le akarják rombolni

A szemeidet az én tekintetemmel nézem

A hajnalt énekeljük meg együtt

Csókoljuk egymást amíg elhasználódnak az ajkaink

És látom az arcod mindennap

Felnő ez a mag

Alkotni, álmodni, hagyni mindent sarjadni

A félelmet szenvedésre felváltani.

Majd meghalok, hogy elmondjam neked

Azt ami a fejemben zajlik

Majd meghalok, hogy cselszövést tegyek

És továbbra is képes legyek meglepni téged

Érzem mindennap ezt a nyíllövést az ürességbe

Mi más lehet még amit mondanak?

Mi mást lehet még amit gondolnak?

Ha bolond vagyok az az én dolgom

És most újra a saját szemszögemből nézem a világot

Hogy ismét láthassam a napfény ragyogását.