Silhouette [Hungarian translation]

Árnyak fenyegetnek álmaimban.

Viharok, melyek messzire repítenek.

És te csak várod a vereségem.

Így én építettem egy sereget alant,

És most ők óvnak, míg alszom.

És ez a kopott keret hordoz majd engem.

Ne tartsd vissza a lélegzeted!

Tudod, hogy nincs még vége.

Még mindig dúl bennem a harc.

Ne kiabálj teli torokból,

A koronát követelve!

Megtörve bár, de még itt vagyok.

És a keserédes íze

Minden újabb vereségnek

Erősebb, mint én valaha is voltam.

Talán megrogytam,

De én még elhiszem,

Hogy ezek a törött szárnyak újra repülnek majd.

Oldozd el árnyképem!

Ez minden, mi maradt

Egy törött szívből.

Hagyd, hogy minden megbánásom

Elsüllyedjen, akár hajóroncsok

Az óceán fenekére.

A porba írtam a nevemet,

Romokból remélve feltámadást

Mert minden, mi elveszett, pótolható.

Idővel.

Ne tartsd vissza a lélegzeted!

Tudod, hogy nincs még vége.

Még mindig dúl bennem a harc.

Ne kiabálj teli torokból,

A koronát követelve!

Megtörve bár, de még itt vagyok.

És a keserédes íze

Minden újabb vereségnek

Erősebb, mint én valaha is voltam.

Talán megrogytam,

De én még elhiszem,

Hogy ezek a törött szárnyak újra repülnek majd.

Oldozd el árnyképem!

Ez minden, mi maradt

Egy törött szívből.

Hagyd, hogy minden megbánásom

Elsüllyedjen, akár hajóroncsok

Az óceán fenekére.

Oldozd el árnyképem!

Ez minden, mi maradt

Egy törött szívből.

Hagyd, hogy minden megbánásom

Elsüllyedjen, akár hajóroncsok

Az óceán fenekére.