"Csöndes szerelmes dal"
Kevesebbet érzek, mint amennyit szoktam, azt hiszem, meg kell öregednem/fel kell nőnöm,
A köd már rátelepedett elmémre, felidéz egy időszakot, miközben hidegebbé válik.
Reggeli közben a hatás festői,
Az ablak feltárul és újra beengedi
Szent Anna szelét.
Ő egy csöndes szerelmes dal,
Sosem marad sokáig,
Nem tartozik senkihez sem,
Bár félrelibbenti fejemben a függönyöket,
Ő mégis egyfajta nyugalom,
És mindig elrejtőzik egy lángban,
Ő határozottan egy hurrikán!
Fura, hogy egy ilyen pogány szellő hogy fel tudja dúlni a szíveket egész Kaliforniában...
Elkezded megszokni, hogy ott kavarog körülötted.
Ő természetesen elmegy, figyelmeztetett téged,
Néha egyetlen éjszaka alatt távozik,
Máskor egész hétvégén marad.
Ő egy csöndes szerelmes dal,
Sosem marad sokáig,
Nem tartozik senkihez sem,
Bár félrelibbenti fejemben a függönyöket,
Ő mégis egyfajta nyugalom,
És mindig azt jelenti, amit mond,
Ő határozottan egy hurrikán az ágyban.
Kívül-belül összekócol téged,
A maga módján döntött, ami harcnak néz ki,
De mi csak két szerelmes vagyunk egészen a végéig,
És újra itt van Szent Anna szele.
Loptam már szíveket,
Amikhez nem is tartozom (ő egy csöndes szerelmes dal)
Nehezen lélegzem (nem tartozik senkihez sem)
Mikor indulatosan jössz (akár egy hurrikán)
Akkor jobban szeretlek (sosem kell azt mondanod, hogy sajnálod)
A legkevésbé sem tudom (Anna, ne sírj!)
Anna, ne menj!