Egy olyan városban, mint az enyém, nincs értelme a harcnak.
Lehunyom szemeimet, látlak téged és önmagam, ahogy vezetek,
Ha én folyó vagyok, akkor te óceán,
Kapcsoljuk be a rádiót, hozzuk mozgásba a kerekeket.
Elnémított minket az éjszaka,
De te és én újra felemelkedünk majd,
A fény által megvilágítva,
Úgy akarok szeretni, ahogy régebben, amikor...
...A sötétben feküdtem, éreztem, hogy zuhanok,
Éreztem kezedet hátamon, hallottam hangod, ahogy szólít,
Már kijutottam a mélyből, kislány, maradj közel hozzám,
Mert az emberek ebben a városban egyenesen keresztülnéznek rajtam.
Elnémított minket az éjszaka,
De te és én újra felemelkedünk majd,
A fény által megvilágítva,
Úgy akarok szeretni, ahogy régebben.
Mert baby, én nem félek ettől a világtól, ha te itt vagy,
És baby, én nem félek ettől a világtól, ha te itt vagy.
Oh, oh, oh
Te és én újra felemelkedünk majd,
Oh, oh, oh
Te és én újra felemelkedünk majd,
Elnémított minket az éjszaka,
De te és én újra felemelkedünk majd,
A fény által megvilágítva,
Úgy akarok szeretni, ahogy régebben.