Ó, nem bánt-e ott mélyen a szívedben,
Amikor látod, hogy mit tesznek vele?
Ó, nem fáj-e, amikor látod, hogy valaki sír?
Főként, ha az a valaki éppen ő az.
A csend aranyat ér,
De attól még látnak a szemeim.
A csend aranyat ér, aranyat,
De attól még a szemeim látnak.
A beszéd az olcsó, s az emberek, mint birkák: bedőlnek,
Habár innen már nincs kiút.
Hogyan jöhetne rá arra, hogy mennyire megcsalták,
Kár, hogy ő lesz az utolsó, aki megtudja.
A csend aranyat ér,
De attól még látnak a szemeim.
A csend aranyat ér, aranyat,
De attól még a szemeim látnak.
Hányszor dőlt már be a szavainak,
Elmondjam neki, vagy hallgassak vele?
És, ha meg is próbálom, tudom, hogy hazugnak nevez,
Foglalkozz a magad dolgával, ne bántsd, te bolond.
A csend aranyat ér,
De attól még látnak a szemeim.
A csend aranyat ér, aranyat,
De attól még a szemeim látnak.
De attól még a szemeim látnak.
De attól még a szemeim látnak.