시간을 달려서 [Siganeul Dallyeoseo] [Rough] [Hungarian translation]

Képtelen vagyok közelebb lépni hozzád, csak bolyongok

Kedvellek,de én más irányba nézek

Minél inkább próbálok közelebb lépni hozzád

Egyre jobban eltávolodunk egymástól, ahogy a szívünk is

Képtelenek vagyunk találkozni, csak sodródunk az árral

Olyanok vagyunk mint a párhuzamos vonalak

Butaság, egy nap biztosan találkozni fogunk

Addig is várni fogok rád

Bár nem tudtam elmondani, én csakis téged szerettelek

Épp úgy , ahogy gyerekkori álmainkat, pont mint egy csodát

Versenyt futva az idővel, bárcsak felnőtt lehetnék

Ebben a kegyetlen világban , hadd fogjam meg a kezed

Még ha közelebb is lépek hozzád, van köztünk egy szakadék

És még mindig nem tudtam elmondani, hogy szeretlek

Mikor látom, hogy csak habozol

Rájövök, hogy még tényleg nagyon fiatalok vagyunk

Egyetlen él sem tántoríthat el

Olyanok vagyunk mint a párhuzamos vonalak

Egy nap majd el fogom mondani azokat a szavakat, amiket eddig nem tudtam

Addig is közelebb kerülök hozzád

Bár nem tudtam elmondani, én csakis téged szerettelek

Épp úgy , ahogy gyerekkori álmainkat, pont mint egy csodát

Versenyt futva az idővel,bárcsak felnőtt lehetnék

Ebben a kegyetlen világban , hadd fogjam meg a kezed

Még ha az idő csapdájában le is térek az útról

Végül úgy is találkozni fogunk

Tudnod kell, hogy ez az igazság

Habár nekem is vannak hibáim

Bár nem tudtam elmondani, én csakis téged szerettelek

Épp úgy , ahogy gyerekkori álmainkat, pont mint egy csodát

Versenyt futva az idővel,bárcsak felnőtt lehetnék

Ebben a kegyetlen világban , hadd fogjam meg a kezem

Csak ezt az egyet ígérd meg nekem

Kérlek, ne változz meg

Mosolyogj rám úgy, mint akkor és most

Az idő múlásával, bárcsak felnőtt lehetnék

A szakadékon keresztül hadd fogjam meg a kezed