Elmúlik, a mai éjszaka elmúlik
És talán visszatérünk, szeretni egymást
Eszedet fogod veszteni, tudom, hogy megbolondulsz
Mivel nincs elég idő
Mert soha nem elég semmi
Még ha csak mélyen is, de a miénk, az szerelem
Buta szavakat használunk
Mert bolond aki azt hiszi, hogy nem használ a fájdalom is
Közel vagyunk mégis messze, és túl sok a hiú próbálkozás
És talán elérkezik a holnap
Legbelül ugyanolyanok vagyunk
És talán keresni fogod a kezeimet
Csak egy napra
Ne szökj meg a pillantásom elől
Nem győzlek hajszolni, ne hátrálj többé
És talán megérted, mennyit érsz
Az egész világot oda tudnám adni neked
De te üvölteni fogsz az eső csöndjéről
Fojtogató harag és fejfájás, egy némiképp eltorzult alapon
Mondom neked, egyformák vagyunk, ahogy látod
Mert talapzat nélkül, nem fogunk tudni talpon maradni
És ez már késő, te mégis tervezni szeretnél
A szív a te kézipoggyászod, mert az összes olyan tulajdonságot birtoklod amit utálok
És azokat a tökéletlenségeket, amiket szeretek
Egy törött hang szilánkjai, újra megsebesítenek engem
És talán elérkezik a holnap
Legbelül ugyanolyanok vagyunk
És talán keresni fogod a kezeimet
Csak egy napra
Ne szökj meg a pillantásom elől
Nem győzlek hajszolni, ne hátrálj többé
És talán megérted, mennyit érsz
Az egész világot oda tudnám adni neked
De én nem leszek már ott, és meglátod
Könnyű lesz
elcsúszni, majd valaki karjai közt kikötni aki téged akar
Ne szökj meg a pillantásom elől
Nem győzlek hajszolni, ne hátrálj többé
És talán megérted, mennyit érsz
Az egész világot oda tudnám adni neked, kivéve magamat.