Megviseltnek érzem magam, romlottnak
Ha gyermekeim meghívnak, nem vagyok boldog
és amikor meglátogatnak, láthatatlan vagyok
Sápadtan nézek ki, magamban sírdogálok
A gyerekeim mosdatnak, idegenek engednek ki
Azt hiszem, ha meglátom magam, már halott vagyok
Ha elveszítem a memóriámat, ne aggódj értem
Az életemben csak egy szomorú nap végére értem
Ha elveszítem az értelmem, nem hibáztasd magad
Ha ez már nem az én házam, hagyj kint a folyosón
Ha elvesztem a motivációmat, és ez téged aggaszt
Ha nagyon fáj, hogy már nem tudom, ki vagy
És ha elveszítem a kulcsaimat, ne légy szomorú
A fejem elfeledett arcok tömegével van tele
Múmiának érzem magam egy használtruha boltban
A gyerekeim úgy mozgatnak, mint egy ősrégi írást
És ahol törött lapok vannak, rosszul vagyok megírva
Furcsán érzem magam, elavulttá vált a kinézetem
A tudtom nélkül eltelt pillanatokra visszaemlékezve
Versenyt futok az idővel, és senki nem mondja viszlát
Ha elveszítem a memóriámat, ne aggódj értem
Az életemben csak egy szomorú nap végére értem
Ha elveszítem az értelmem, nem hibáztasd magad
Ha ez már nem az én házam, hagyj kint a folyosón
Ha elvesztem a motivációmat, és ez téged aggaszt
Ha nagyon fáj, hogy már nem tudom, ki vagy
És ha elveszítem a kulcsaimat, ne légy szomorú
A fejem elfeledett arcok tömegével van tele
Ha elveszítem a memóriámat, ne aggódj értem
Az életemben csak egy szomorú nap végére értem
Ha elveszítem az értelmem, nem hibáztasd magad
Ha ez már nem az én házam, hagyj kint a folyosón
Ha elvesztem a motivációmat, és ez aggaszt
Ha nagyon fáj, hogy már nem tudom, ki vagy
És ha elveszítem a fejem, ne legyen túl nagy kár
Hamarosan buta leszek, és te elfelejtettél