A csend után, az utolsó szavak után
Rád talál a csendben. Rád talál az átmenetben. Az őrület után
A lassú megdöbbenés után
Mielőtt elér a hullám, elönt az áradat
Ez a rossz a még rosszabb előtt
Ez a vihar a vihar előtt
Ennek az óceánnak még a fenekére sem értem le
Ez a meghajlás a törés előtt
Ez a kegyelem nem a megbocsátás
Ez a bizonyíték, nem a hit, amit próbálok megtalálni. Az elköszönésben nincsen köszönet.
Ha sosem szerettelek volna, ha sosem éreztem volna a csókodat
Ha sosem lettél volna az enyém, tudom, hogy... akkor is búslakodnék miattad. Hiányzott volna a mosolyod.
Ha nem érte volna meg ez nem lenne... Ó, ez nem lenne a rossz a még rosszabb előtt
A vihar a vihar előtt
Ennek az óceánnak még a fenekére sem értem le
Ez a meghajlás a törés előtt
Ez a kegyelem nem a megbocsátás
Ez a bizonyíték, nem a hit, amit próbálok megtalálni. Az elköszönésben nincsen köszönet
Tudom, hogy jobb lesz, óóó
Tudom, hogy jobb lesz, óóó
Tudom, hogy ez a keserű és nem az édes
Ez az, amikor elvesznek és nem mikor megmarad
És ennek az óceánnak még a fenekére sem értem le
Ez a meghajlás a törés előtt
Ez a kegyelem nem a megbocsátás
Ez a bizonyíték, nem a hit, amit próbálok megtalálni. Az elköszönésben nincsen köszönet. Igen. Nincs benne köszönet.
Az elköszönésben nincsen köszönet.