Én 5 éves voltam, Ő pedig 6,
hintalovakat ültünk meg.
Ő mindig feketét hordott, én pedig fehéret,
de a csatákat mindig Ő nyerte meg.
Bang bang, lelőtt engem.
Bang bang, a padlóra zuhantam.
Bang bang, az a szörnyű hang.
Bang bang, a kedvesem lőtt le engem.
Az évszakok jöttek és mindent megváltoztattak,
amikor felnőttem, végre a magaménak szólíthattam Őt.
Mindig nevetett és azt mondta,
emlékszel amikor régen játszottunk?
Bang bang, lelőtt engem.
Bang bang, a padlóra zuhantam.
Bang bang, az a szörnyű hang.
Bang bang, a kedvesem lőtt le engem.
Zene szólt és az emberek énekeltek,
a templom harangjai is csak miattam szóltak.
Most elment, és nem tudom, hogy miért.
Eddig a napig néha megsirattam.
Még csak búcsút sem intett,
nem parazolta az idejét hazugságokra.
Bang bang, lelőtt engem.
Bang bang, a padlóra zuhantam.
Bang bang, az a szörnyű hang.
Bang bang, a kedvesem lőtt le engem.