(Énekelhető magyar műfordítás)
(elkövette: Viola Zoltán)
Regélek néktek két rózsát,
A rózsák szomorú sorsát.
Ott éltek ők a palotában
A császár díszudvarában...
Vérszínpiros az egyik szál,
A másik hófehéren áll!
Ahányszor csak a reggel jő
Szépségük napról-napra nő!
A felkelő Nap sugarában
Bimbóztak hajnali párában.
Levéllel egymást cirógatták,
Szerették egymást a rózsák.
De aztán zordon reggel jő
A rózsák sorsa rettentő!
Az egyiket leszakajtották,
Társától elválasztották!
Magány borult a másikra
A kedvesétől megfosztva.
A kertben hogy mely rózsa él
Arról e dal már nem regél.
De sorsuk immár szétszakadt,
S mindez egy durva kéz miatt!
A jókedv így lett bánattá,
A rózsák könnye harmattá.