Észrevétlenül rejtőzöm a falevelek között,
Ésszerűséggel töltöm meg az életemet,
Szövögetem a vékony fonalamat.
Nagyon sokan élünk együtt itt a fán,
Mindannyian selyemhernyónak születtünk,
És szövögetjük a vékony fonalainkat.
A tengerek is cseppenként teltek meg a partokig,
A kövek is homokszemecskékből álltak össze,
Talán éppen ilyen hosszú az örökkévalóság.
Hadd tegyem én is hozzá az apró részecskémet,
Rövid életem alatt hadd fonhassak meg
Legalább egyetlen selyemfonalat.
Van, akit a vallások pókhálója ejtett csapdába,
Van, aki a marslakók támadásáról gagyog,
Én a vékony fonalamat szövögetem.
Van, aki a világ keletkezésének titkait kutatja,
Más a kő keménységével harcol,
Én a vékony fonalamat szövögetem.
A tengerek is cseppenként teltek meg a partokig,
A kövek is homokszemecskékből álltak össze,
Talán éppen ilyen hosszú az örökkévalóság.
Hadd tegyem én is hozzá az apró részecskémet,
Rövid életem alatt hadd fonhassak meg
Legalább egyetlen selyemfonalat.
Én semmi máshoz nem értek,
Csak egy kis hernyócska vagyok,
Az esztelen világ elrohan mellettem.
De a mi kezeink teremtik meg
A súlytalan, vékony szöveteket,
A szépségük tökéletesen megragadható.
A tengerek is cseppenként teltek meg a partokig,
A kövek is homokszemecskékből álltak össze,
Talán éppen ilyen hosszú az örökkévalóság.
Hadd tegyem én is hozzá az apró részecskémet,
Rövid életem alatt hadd fonhassak meg
Legalább egyetlen selyemfonalat.
A tengerek is cseppenként teltek meg a partokig,
A kövek is homokszemecskékből álltak össze,
Talán éppen ilyen hosszú az örökkévalóság.
Hadd tegyem én is hozzá az apró részecskémet,
Rövid életem alatt hadd fonhassak meg
Legalább egyetlen selyemfonalat.