Nem egyszerű ezt kimondanom
Hogy a legtöbb napon nem becsülöm magam
Hogy ezek a cipők és ez a kötény
Ez a hely és a vendégei
Többet vettek el tőlem mint amennyit én adtam
Nem egyszerű tudni
Semmiben sem hasonlítok már ahhoz aki voltam
Bár igaz
Soha nem voltam az édes középpontban
Még mindig emlékszem arra a lányra
Nem tökéletes de próbálja
Ő jó de hazudik
Szigorú magával szemben
Össze van törve de nem kér segítséget
Szétszórt de kedves
Magányos általában
Ő ez mind össze keverve
Megsütve egy gyönyörű sütiben
Elment, de az enyém szokott lenni
Ez nem az mit kértem
Néha az élet becsúszik egy hátsó ajtón keresztül
És kivág egy embert
És azt hiteti veled ez mind igaz
És most itt vagy nekem te
És te nem az vagy amit én kértem
És ha őszinte vagyok. tudom hogy vissza adnám ezt mindet
Egy esélyért hogy úja kezdjem
És újra írjam a befejezéseket ,egyet vagy kettőt
A lánynak akit ismertem
Aki pont annyira fog törődni mindennel amennyi pont elég
Akit meg fognak bántani
Aki meg fogja tanulni hogy álljon fel miután megsebesült
És kihasználja egy férfi aki nem tud szeretni
És akkor majd elakad és félni fog
Az élettől ami benne van
Ami minden nap erősíteni fogja
Mire végre majd emlékezteti őt arra,
Hogy küzdjön csak egy kicsit
Hogy vissza hozza a tüzet a szemeibe
Ami elment de az enyém szokott lenni
Az enyém szokott lenni
Ő szétszórt de kedves
Ő magányos általában
Ő ez mind össze keverve
Megsütve egy gyönyörű sütiben
Elment, de az enyém szokott lenni