Szerdán hajnalban, épp csak kezdődik
még a nap,
becsukja csendben a hálóajtót,
pár szó egy cédulán tán többet mond.
Lemegy csendben, öltözik,
végül kesztyűt húz gondosan.
Nyitja a kertkaput, csendben kilép,
búcsúként visszanéz még.
Nézd (Mindent csak érte tettünk)
hát elmegy (Amit csak megvehettünk)
a lány (Amit csak kívánhat szem és a száj)
Sok év után most hát elmegy a lány, (Bye, bye)
elmegy egyedül.
Ébred anyja és halkan felölti köntösét,
felvesz a földről egy cédulát,
melyen egy rövid kis szöveget lát.
Rohan vissza, felkölti férjét:
Apa, hát itt hagyott!
Mért bánt el velünk ily csúfosan,
fogja magát s elrohan?
Nézd (Magunkra nem gondoltunk)
hát elment (Mindig csak rá gondoltunk)
a lány (Dolgoztunk egyre csak, bárhogyan fájt)
Sok év után most hát elment a lány, (Bye, bye)
elment egyedül.
Péntek reggel a lány már egészen
messze jár.
tízkor egy férfival találkozik,
keresnek majd egy mozit.
Nézd (Mit tettünk, mi volt a rossz)
hát elment (Nem tudtuk, mi volt a rossz)
a lány (Élhetett velünk, mint gazdag király)
Vajon mi volt, amit tőlünk titkolt (Bye, bye)
oly sok éven át
Elment a lány,
bye, bye.